Tegnap delelott kesesben rohantam egy megbeszelt helyre, segiteni egy baratnak, mert megkert, gyermekvers konyve tenyleg lenyugozo, mintha kicsi attika irta volna es nem egy negyvenes eveiben jaro ferfi..
futtomban megpillantottam Tanar Urat, miota itthon vagyok szulovarosomban, mar vagy ketszer lattam igy ot, de sosem koszontem ra, vagy allitottam meg, hisz oreg mar nagyon es nekem kb 30 eve volt az osztalyfonokom az alt.isibe(huu ez igy leirva, azert durva), szoval nem gondolnam, hogy egyaltalan megismerne, vagy mit is mondhatnek neki..raadasul kesesben vagyok, mint mindig..pedig nem jellemzo ram, de az utobbi idoben lazulok:)
Tanar Ur szembol baktat az elmaradhatatlan szatyorral, furi kis kalapjaban, log rajta a kabat de alapvetoen ezer kozul felismernem, annyira olyan az arca, a mozgasa, csak egy pillanatra merul fel bennem, hogy koszonni kene, ez is csak a kis nyunyiba nevelt rutin, aztan a no mive allitolag lettem, felnottesen legyint, ugyan..ne legy szentimentalis..kozeledunk szembol valamiert mosolygok, ahogy nem tudom levenni a szemem rola es ezert ram nez, egyvonalba erunk es a kis nyunyinger kiszol belolem: Udvozlom Tanar Ur!, s mar el is hagytuk egymast, ekkor a hatam mogott azt mondja, "szervusz ferenci!", megtorpanok, megperdulok es korbevigyorgom a fejem, karjaimba kapom es megcsokolom, tudja a nevem, emlekszik ram, illetve a kis nyunyira es meglatta bennem a kis nyunyit, felismert! lenyugozo, hatborzongato, meghato..par szot valtunk, kozben fogja az egyik ujjacskam es morzsolgatja, azt mondja micsoda gyonyoru kabatom van( a rozsaszin, kedvenc) es hogy mi lett belolem, asszony vagyok-e, van-e kisgyerekem...es hogy ki volt nyolcadikban az osztalyfonokom...leeg az arcom nem emlekszem..de orea igen es arra is, h tenyleg nem o volt az, hetedikben beutaltak vmi szanatoriumba, legalabbis nekunk azt mondtak, hogy kikeszitettuk ot(o.k. veletlenul abba az osztalyba jartam, amibe a tanarok feltek bejonni, tenyleg fura volt, de gondolhatjatok, hogy nem miattam, en meg a taperolos sarokba szoritosba se vettem reszt, ill reszt vettem volna ha lanynak neznek, de akkor meg kulsore is androgun voltam, szoval ez a rem osztaly nem azert volt, mert oda jartam, csak igy alakult, mi kicsit lazadok voltunk..)szoval emlekszem, Tanar Urat elvettek az osztaly elerol de a sulibol is....erre most aszongya, hogy ja, a politika! piszkaltak ot rendesen es addig piszkaltak, mig kipiszkaltak es o kikeszult, tehat nem miattunk, ahogy akkor 12-13 eves gyerekeknek beadtak, hanem a part es a politikusok keszitettek ki, mert laza volt, mert nem akart belepni, mert a tesoi mind leleptek '56-ban.....kicsinaltak Tanar Urat, s most ebben a par percben kiderult, hogy nem mi voltunk...jo fej emberke meg most is, bar megviselte ot az elet....ennek ellenere tudja a nevem, azt mondja micsoda szep vagyok, emlekszik, tele van a kis feje nevekkel, ennyi maradt neki, ugy eli meg az eletet most, h aszongya tengodik...szerintem meg nem kene tengodnie, mert jo ember, egy ujabb rendszeraldozat, egy erzekeny, szabadsag vagyo hippi tanarbacsi, aki most szatyorral setal a piacrol, furi kis testen log a kabat es a szakalla kicsit ritkas, de ugyanaz a fazon, mint mikor eloszor lattam...es az o fejeben ott vagyok en, emlekszik ram es en emlekszem ra....tudjuk egymas nevet, minden mas csak lenyegtelen diszlet...
Minden Jot Tanar UR!
gondolom, meg osszefutunk...
